Szombathely egyik városrészében, az oladi platón CSOK-os családok építkeznek azbesztes kőzúzalékon, ott, ahol a levegő azbeszttartalma a megengedett határérték közel háromszázszorosa, és ahol most több gyerek él, mint felnőtt. A magyar kórházakban hőségriadó idején leállnak a műtétek, egyes osztályokon még ventilátort sem engednek be, mert az elektromos hálózat összeomlik. Éjszakánként húsz-negyven beteg jut egy nővérre, és a minisztériumban, amelyben a tervek szerint egy adatalapú „tanuló egészségügyet” építhetnének, még 190 szakember hiányzik.
Mit árulnak el ezek az ügyek a magyar egészségügy állapotáról, miért ismétlődnek újra és újra ugyanazok a kudarcok? – ezeket a témákat járta körül a Népszava egészségügyi podcastjében, a Szike Extrában Élő Anita a VálaszOnline, Benke Ágnes a 24.hu és Danó Anna a Népszava szakújságírója. Arra keresték a választ: képes-e a rendszer tanulni ezekből a katasztrófákból, vagy csak újra és újra reprodukálja őket.
A beszélgetésben szóba kerül:
• az osztrák bányákból érkező azbeszt-szennyezés és a magyar államközi tehetetlenség;
• a kórházi klimatizáció 18 milliárdos múltja és hogy a hőhullámokra nincs valódi vészforgatókönyv;
• a KEF (Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság) világa, ahol „ugyanaz a takarítónő fogja a partvis nyelét, csak fölötte van egy-két al- meg fő- meg nagyon fővállalkozó”;
• a szakdolgozói kamara, a szakszervezetek és a szétaprózott érdekképviselet;
• Hegedűs Zsolt tervei a várólisták (protézisek, nagy műtétek) letörésére és az adatalapú finanszírozásra
