New York utcáin bolyongó újlipótvárosi nyomozó, aki alig bukkan fel, ellenben rengeteg szó esik New York utcáiról és egy idősödő dj, aki nagyon nehezen hagyja maga mögött a kilencvenes éveket, hogy aztán néhány váratlan új találkozás kibillentse a megszokott életéből. Ez két regény (az Apropó, New York és a Nem táncol senki) cselekményének nagyon rövid, nagyon felületes összefoglalója, melyek idén jelentek meg, és melyek szerzői mindketten újságírók: Köves Gábor a hvg.hu újságírójaként készít hétről hétre interjúkat híres művészekkel, és a mostani az első regénye, míg Inkei Bence kollégánk a 444-nél, és első regénye még 2012-ben jelent meg.
Regényírás az újságírás mellett, kilencvenes évek iránti nosztalgia, és a popkultúra, mint közös nyelv: sok minden más mellett ezekről beszélgettünk velük a Nem rossz könyvek legújabb epizódjában.
A tartalomból.
00:00 A két könyv, amiről ma szó lesz: Köves Gábor - Apropó, New York és Inkei Bence - Nem táncol senki. De előbb kérdezünk arról, hogy hogyan fér bele a regényírás az újságírás mellett. Lázár János, a covid és a futás szerepe.
09:08 Fikciót írni újságíróként: miben más, hogyan születnek másképp a mondatok. Állandó birkózás az újságírói és az írói én között.
12:40 Apropó, New York: a nyomokban nyomozót tartalmazó regény.
15:30 New York, mint a főszereplő, és a newyorkozás, mint problematikus ügy.
20:40 A mentális térképkészítés kihívásai.
23:00 Nem táncol senki: és a kilencvenes évek, amikor a rendszerváltást a kábeltévé bevezetése is jelentette.
32:00 Zenei ízlés, mint erkölcsi kérdés, és amikor még sokkal inkább az identitás része volt, hogy mit hallgatsz. Plusz a zenei újságírás vége.
36:40 Rendszerváltás utáni csalódások kérdése, és a mintákat adó sorozatok
45:00 Popkultúra, mint közös nyelv, mennyire van ez még meg ma? Egyre inkább mindenkinek külön világa van, lehetne-e hasonló regényt írni a 2020-as évekről?
